These Kids Wear Crowns: EP – írta szucsitg

Megjelenés dátuma: 2010. augusztus 31.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Kicsit rég írtam, kicsit más stílusban, de eljött az ideje, hogy mutassak nektek valami újat. Mert ezzel a 6 fiatal sráccal érdemes megismerkedni. Kicsit mesébe illő az útjuk, amit bejártak. Kétszer is szerepeltek a Much Musicon (ez egy kanadai zenei csatorna), először véleményezte őket egy zsűri, akkor a vonatúton a stúdió felé írták meg a Skeletons című számukat, és a végső döntés az volt, hogy azon kevesek közé tartoznak, akikben „megvan, hogy hosszabb távon is fennmaradjanak”.

Nem sokkal később, már egy sokkal jobb történettel szerepeltek a csatornán, megkapták a lemezszerződésüket, így semmi nem állhat most már a magasra ívelő karrier útjába. Mert, hogy a srácok tudnak valamit, az tuti. És ezzel itt az idő áttérni a Brit Columbiai srácok zenéjére.

Az album egyből egy ütős slágerrel indul, ami a Break It Up címet kapta, engem körülbelül itt kapott el a lemez. A korrekt hangszerelést két gitár, egy basszus gitár, az elmaradhatatlan dob, a szintetizátor (végtére is partycore a stílus), és az énekes mellé időnként csatlakozó baszgitáros produkálja. Aztán jön a már korábban emlegetett Skeletons, ami folytatja a jól megkezdett receptet. De még milyen jól… És hamarosan érkezik a klip is hozzá.

A Holding On-ról sok különöset nem lehet elmondani, ellentétben a fantasztikus, Oceans-szel, ami azonnal megragadja az erőteljes vokállal, és a kiváló refrénnel az ember fülét. És a gitárok is igazán szépet riffeznek a szám alatt végig. Az egyik legbulisabb sláger talán Fifa 99 lett az EP-ről, ami a banda jellegzetes hangzásával indul, gitár és rajta a torzító. Aztán kicsit altat, hogy aztán berúgja a ház oldalát. Nem lehet nem szeretni.

Az All The Way Home szép lezáró szám lenne, kicsit poposabbra véve a formát, előtérbe helyezve a szintetizátor által diktált dallamot, és az énekest, Alex Johnsont. Majd következik a Break It Up akusztikus változata, ami felrakja a pontot egy tökéletes EP végére. Illetve csak majdnem, mert kapunk még bónuszként egy Holding On (Electro Remix)-et.

Tessék meghallgatni az albumot, igazi unikum, tehetséges srácokkal, és siker sztorival. Egyet garantálhatok, hogy még biztosan hallunk róluk.

Szerintetek: 4.00 pont az 5-ből
[?]

Szeptemberi lemezmegjelenések

szeptember 1:

Kamelot: Poetry for the Poisoned
Tarja Turunen: What Lies Beneath

szeptember 7:

Anberlin: Dark Is the Way, Light Is a Place
Interpol: Interpol
Stone Sour: Audio Secrecy
The Thermals: Personal Life

szeptember 14:

Brandon Flowers: Flamingo
Disciple: Horseshoes and Hand Grenades
Linkin Park: A Thousand Suns
Lordi: Babez for Breakfast
Pantera: Cowboys from Hell (20th Anniversary Edition)
The Script: Science and Faith
Thriving Ivory: Through Yourself & Back Again
Volbeat: Beyond Hell/Above Heaven
Weezer: Hurley

szeptember 21:

Maroon 5: Hands All Over
Santana: Guitar Heaven
Serj Tankian: Imperfect Harmonies

szeptember 28:

Bad Religion: The Dissent of Man
Eric Clapton: Clapton
Jimmy Eat World: Invented
Juke Kartel: Levolution
Neil Young: Le Noise

Szerintetek: 4.33 pont az 5-ből
[?]

The Spill Canvas: Formalities

Megjelenés dátuma: 2010. július 26.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Régebbi olvasók belefuthattak már a blogon a The Spill Canvas egy-egy számába – két korábbi My Top Rated-ben is szerepeltek már nálunk. Nemrég fedeztem fel őket, és nagyon megkedveltem ezt az amerikai bandát a számaik hangulata miatt. Két EP-jük jelent meg idén: az Abnormalities az év elején, a Realities pár hónapja, most pedig megérkezett a nagyon várt teljes album is Formalities címen. És sajnos elég nagy csalódást okozott…

Az a helyzet, hogy a The Spill Canvas csúnyán átverte a rajongóit. Ez persze csak annak fog feltűnni, aki az idei két EP-t magáénak tudhatja, ugyanis a Formalities gyakorlatilag szinte teljes egészében ezek anyagát tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy összevissza 2 új számot tettek a 11 számos korongra, valamint 4 (!!) akusztikus verziót. Őszintén meglepődtem, és meg kell mondjam, dühös lettem a tracklist láttán, az ilyen húzás ugyanis nem nagyon jellemző az együttesekre.

Ha viszont ettől eltekintek, akkor be kell vallanom, hogy egy nagyon jó kis albumról van szó. Ezért döntöttem úgy, hogy írni fogok róla, hisz’ aki nem ismeri a két EP-t, annak teljes újdonságot jelent. A Dust Storm még mindig nagy kedvencem, az Our Song és a Don’t Let Your Enemies Become Friends is remek, a két új, a The Bone és az As Long As It Takes nemkülönben – ez utóbbinak az akusztikus verziója kimondottan gyönyörű lett. Mondjuk a Gateway Drug még igazán ráférhetett volna a lemezre, ha már… de lényeg, hogy összességében egy nagyon szerethető, vidám album a Formalities, telis-tele slágergyanús szerzeményekkel.

Értékelni viszont elég nehéz lesz a fentiek tükrében. Ha először hallanám, azt hiszem, megkapná a 4.5-öt, de sajnos nem tudok túllépni a csalódottságomon. Szóval pontszám elsősorban ezt tükrözi, mert amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lemezt.

Cat szerint: ★★★½☆

Bruzsy szerint: ☆☆☆☆☆

Szerintetek: 3.00 pont az 5-ből
[?]

Disturbed: Asylum

Megjelenés dátuma: 2010. augusztus 27.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Idehaza nem sokat jelent a Disturbed név – csak néhány beavatott ismeri őket. Pedig a chicagoi együttes az évek alatt Amerika egyik legismertebb és legkedveltebb metálzenekarává nőtte ki magát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy legutolsó 3 albumuk sorozatban a Billboard Top 200 album toplista első helyén nyitott. Ha pedig ezt sikerül a ma megjelent Asylummal megismételni, akkor a világon öt olyan rockbanda lesz, akik ezt elérték: a Van Halen, a U2, a Metallica, a Dave Matthews Band, és a Disturbed. Impresszív, mi?

De térjünk rá az albumra. Nem titok, hogy a kedvenc együttesemről van szó, egy olyan bandáról, akik az első három lemezükkel stílust teremtettek. A 2007-ben megjelent Indestructible ugyan egy-az-egybeni koppintása volt a 2005-ös Ten Thousand Fistsnek, de attól még nagyon jól sikerült, így mindenki kíváncsi volt, hogy a tizedik évfordulójukon mivel rukkolnak elő a srácok: újítanak, visszatérnek a gyökerekhez, vagy folytatják a jól bevált formulát. Hát, egyik se jött be.

Az Asylum ugyanis rendkívül vegyes lett, már stílusilag. Az új hallgatók ugyan nem fogják észrevenni a dalok közti különbségeket, de a rajongók igen: olyan ez a lemez, mint egy válogatásalbum az elmúlt 10 év ki nem adott dalaiból. Egy dolog köti őket össze: a mély tónusok, a kemény riffek, a sötét dalszövegek. Előre elárulom, hogy 4.5 csillagot adtam rá pár hallgatás után, de nem volt könnyű az osztályozás. Ugyanis ez a sokszínűség egy kicsit következetlen, szerkesztetlen albumhoz vezetett, ami még a fentebb felsoroltak ellenére is tudott újat mutatni a zenekar történetében. De lássuk inkább dalról dalra, hogy miről is van szó. Gigahosszú mélyelemzés következik, főleg a hozzám hasonló elvetemült rajongóknak, így inkább a tovább mögött folytatom. Tovább »

Szerintetek: 4.50 pont az 5-ből
[?]

Rockumentary #5 – The 80s Vol. 2.

Ha egy szabad asszociációs játékban megkérdezik, hogy mi jut az ember eszébe a 80-as évek rockzenéjéről, ösztönösen a hard rockra és a metálra gondol. A new wave ugyan erőteljesen jelen volt az évtizedben, de nem lett hosszú életű, a következő húsz évben inkább csak inspirációs alapként szolgált az aktuális együtteseknek. De nem szabad elfelejteni, hogy útjára indult ebben a 10 évben egy olyan stílus is, ami egy pillanat alatt forradalmasította a rockzenét, és a mai napig jelen van köztünk: az alternatív rock.

  • Az alternatív zene kifejezést az évtized elejéről eredeztetjük, amikor is gyűjtőnévként szolgált minden nem-maintream együttesre. (Ismerős? Manapság ez az indie). Egységes stílus a mai napig nincs közöttük, egyformán építkeztek a new wave-ből és az elektronikus szintipopból. Volt aki jobban ragaszkodott a rockzenei alapokhoz, mások eltávolodtak tőle, így jelentek meg a mai pop és dance stílus ősei.
  • Az alterrock hamar elterjedt a világon, gombamódra nőttek ki az új, egyedi hangzású együttesek. Az igazi áttörés azonban csak keveseknek sikerült az évtizedben, de azoknak nagyon, így jelent meg a georgai R.E.M. vagy a manchesteri The Smiths a nemzetközi palettán.
  • Nem is beszélve négy ír srácról, akik U2 néven hódították meg a világot. A név egyébként Adam Clayton basszgitáros egy barátjától ered, aki kitalált hat lehetséges nevet az együttesnek. Ők végül a U2-t választották, saját bevallásuk szerint a kétértelműsége miatt és azért, mert ezt gyűlölték a legkevésbé.
  • Hagyományosan a Jane’s Addiction-t szokás tekinteni az egyik legelső együttesnek, akik segítették az alternatív rock mainstream áttörését. Az együttes 1991-es búcsúkoncertjéből nőtt ki a Lollapalooza fesztivál, amely a mai napig az alterrock fellegvárának számít.
  • Az évtized vége felé a The Pixies és a Mudhoney hozta létre a grunge alapjait, a 90-es évek első felének meghatározó grunge-bandái mind az ő munkásságukhoz nyúltak vissza.
  • Természetesen ez nem jelentette a metál hanyatlását, a két stílus nagyon jól megfért egymás mellett. A haj- és heavy metál továbbra is hódított, olyan együtteseket kitermelve magából, mint a Bon Jovi, a Def Leppard, a Poison, a Guns N’ Roses vagy a Cinderella. Az ekkora mainstream siker persze átalakulásokat is hozott, a heavy metál például számos alműfajra szakadt az évtized végére.
  • A legjelentősebbnek a trash-metál bizonyult, amelynek négy nagy együttese, a Metallica, az Anthrax, a Megadeath és a Slayer rengeteget tett a műfaj népszerűsítéséért. Később mind a négyen saját utat választottak, így jött létre a death és a black metál. Ugyancsak ebből emelkedett fel Európában a power metál, ami a speedmetál és a szimfónikus hangzás keverésével ért el egyre nagyobb sikereket.
  • Közben persze a fúziók se álltak meg. Az 80-as évek második felére egyre népszerűbbé vált a hip-hop stílus, aminek a rock-kal való keverésével többen próbálkoztak, mint például a Run DMC vagy a Beastie Boys. Az igazán nagy áttörés azonban a Faith No More-nak sikerült az évtized végén, akik megtalálták a tökéletes összhangot a rap és a punk keverésével.

És ezzel egy újabb évtizedet végeztünk ki. Legközelebb robogunk tovább a 90-es évek zenéjére, és a modern rock születésére…

Tracklist:

  1. Queen: I Want It All
  2. Jane’s Addiction: Been Caught Stealing
  3. Skid Row: 18 and Life
  4. Aerosmith: Janie’s Got a Gun
  5. The Proclaimers: I’m Gonna Be (500 Miles)
  6. Cinderella: Gypsy Road
  7. Guns N’ Roses: Civil War
  8. INXS: Devil Inside
  9. Mudhoney: Here Comes the Sickness
  10. Faith No More: Epic
  11. Bon Jovi: Dead or Alive
  12. Motörhead: Ace of Spades
  13. RATT: Round and Round
  14. The Stone Roses: I Wanna Be Adored
  15. Metallica: One
  16. The Cult: Sweet Soul Sister
  17. Def Leppard: Pour Some Sugar On Me
  18. Joan Jett & The Blackhearts: Bad Reputation
  19. R.E.M.: It’s the End of the World
  20. U2: Sunday Bloody Sunday

Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Letöltés

Szerintetek: 4.00 pont az 5-ből
[?]

WordPress Themes